Hosszú interjút adott a Szabad Európának Kende Ágnes szociológus, aki még most végzi doktori tanulmányait az ELTE-n. A beszélgetés apropója a CEU Közpolitikai Tanulmányok Központjának öt kelet-európai ország roma oktatását vizsgáló kutatása volt.
Kende szerint nem csak az iskola az oka a romák rossz helyzetének, „de az iskola lehetne sokkal kiegyenlítőbb”.
„Nem lehet önmagában az oktatást felelőssé tenni, hanem a foglalkoztatáson, a lakhatáson át a regionális különbségekig, számtalan módszerrel kellene az egész problémát kezelni. Akkor az iskolának is könnyebb dolga lenne” – mondta. Hozzátette, hogy a kutatás szerint Magyarországé az egyik legszelektívebb oktatás, ebben Szlovákiához konvergálunk.
„Romániában és Szerbiában a szelekciós mutató nem olyan tragikus, mint a szlovák vagy a magyar, de azoknak az oktatási rendszereknek a teljesítőképessége, a PISA-teljesítménye sokkal alacsonyabb. Rosszabbul teljesítenek, de a rendszeren belül kisebb a szelekció, a különbség” – tért ki a szomszédos országokra.
Később az is kiderült, hogy
a fenti négy országban a romák lakossági aránya 6-9 százalék, míg az ötödikként vizsgált Lengyelországban alig élnek romák.
„Szerbiában még mindig jellemző a speciális iskolákba, osztályokba irányítás. Romániában ezek kevésbé jellemzőek. Ott találtam egyébként a legkevesebb gyerekjogilag, emberjogilag sértő jelenséget. Szlovákiára is nagyon jellemző még mindig a speciális iskolákba pakolás. Magyarországon ez kicsit alábbhagyott, szerintem a szerepét most átvették az egyházi iskolák” – mondja Kende.
Az interjú második felében szóba került az integrált oktatás és a szegregáció témaköre, magyarországi fókusszal.
„Az integrált oktatás nem rontja le azoknak a gyerekeknek az eredményeit, akikhez bármilyen szempontból nehezebb helyzetben lévő gyerekeket beintegrálnak. Ez lehet egy fogyatékos gyerek is. Tudjuk, hogy egy 20-25 fős osztály 2-3-at bír el megfelelő asszisztencia mellett, ha a pedagógust segíti más is. Viszont annak a gyereknek, aki hátránnyal indult, elképesztően jót tesz az a fajta szociális közeg, amelyben másfajta gyerekekkel is találkozik” – véli a szociológus.
Szerinte ez felnőttkorban is segíti mind a romákat, mind a többségi társadalom tagjait, mert ismerős lesz a helyzet.